Silver Moon 17. fejezet

Sziasztok!

Csak annyit mondok, hogy ezt a fejezetet a BÉTÁMNAK, azaz Blackynek köszönhetitek. Ugyanis ő győzött meg arról, hogy rakjam fel.(Mert nekem nem nagyon tetszett) Most már megbarátkoztam vele ;) Jó olvasást hozzá, és még egyszer köszi Blacky!! :)

puszi
Niky

17. fejezet

Kiszáradt torokkal álltam a lépcső tetején, majd lebotorkáltam. Jacob beakart jönni, de Edward a mellkasánál fogva ott tartotta.
- Lehet, hogy a területünkre engedély nélkül beléptél, de a házunkba nem! – szólt hidegen. Te jó ég! Jacob átlépte a határt. Bár fogalmam sincs milyen következményei lesznek, de biztos nem jók.
- Jake, el kell menned! – suttogtam, és közelebb mentem hozzájuk. Edward rám nézett, majd a testvéreire.
- Magunkra hagynátok? – kérdezte halkan. Nem értettem, de abban igaza van, hogy jobb lenne ha nem lenne itt majdnem az összes Cullen.
- Biztos öcsi, mert maradhatunk is?! – próbálkozott Jasper, de Edward megrázta a fejét
- Menjetek! Boldogulok. – a két fiú eltávolodott, és magukkal húzták Alicet és Rosaliet is. Rose egy dühös pillantást vetett rám, majd elvonult a többiekkel. Jacob felmordult, mire közelebb mentem a párosukhoz, Edward mellé.
- Mit csinálsz itt? – kérdeztem halkan. Jake gúnyosan elmosolyodott.
- Apád felhívott, és azt mondta nem mentél haza, mert valami gond van a repülőtéren. De… tudtam, hogy hazudsz neki. Tudtam amikor megláttalak a reptéren… vele, hogy…nem mentél el. Ezért eljöttem ide.
- És az okát tudod? – kérdezte Edward, mire Jake dühösen rámeredt
- Nem hagyom, hogy egy szörnyekkel teli házban éljen! – megdermedtem a hangjától, és megfogtam Edward karját. Jacob nem hagyta figyelmen kívül, de nem szólt egy szót sem.
- Miért érdekel ez téged? Elhagytad.
- Ez nem igaz. – szűrte a fogain keresztül
- De igen az. – felelte Edward, mire Jake majdnem neki rontott, de közéjük álltam és próbáltam visszatartani őket. Tudom ha akarnának simán széttépnének, de… ha szeretnek nem. Hátat fordítottam Edwardnak, és Jacob szemébe néztem
- Ne csinálj, semmi hülyeséget! –megérintettem forró mellkasát, mire rám nézett
- Nem értem, hogy lehetsz vele. – mondta fájdalmasan, mire nyeltem egy nagyot.
- Nem szörnyeteg, mint ahogy azt te gondolod. – suttogtam, mire kaptam egy kétkedő pillantást
- Akkor is velem jössz! – közölte
- Nem mondhatod meg, hogy mit tegyek!
- De igen, mert még kiskorú vagy. – ezzel megfogott
- Én…
- Jövő héten tölti be Jane, a tizennyolcat ha jól tudom. – szólt közbe Edward. Igaza van. Egy hét, és nagykorú vagyok. Tehát, akkor már azt csinálok amit akarok.
- Addig viszont még van idő! – közölte Jacob
- Nem, megyek veled! – mondtam élesen
- Azt teszed amit mondok!
- NEM! – ráztam meg a fejem, mire megakarta ragadni a karom, de Edward megakadályozta
- Vedd le róla a kezed, vagy nagyon megbánod! A mi területünkön vagy. Engedély nélkül, és ha nem akarod, hogy kitörjön a harc e-miatt… most elmész szépen. – Jacob szeme szikrákat szórt. Rám nézett és már sokkal jobban hasonlított arra akibe beleszerettem.
- Csak neked akarok jót! Ezt jobb ha tudod. – suttogta, majd beszaladt az erdőbe. Utána vetettem magam, de két erős kar visszatartott.
- Jacob! – kiáltottam, de nem jött válasz. Küzdöttem a szorítás ellen, de nem sikerült szabadulnom.
- Elment. – mondta egyszerűen Edward, és elengedett, mikor megbizonyosodott róla, hogy nem megyek el.
- Szóval ez volt a terved? Betöltöm a tizennyolcat, és akkor már azt csinálok amit akarok?! Azt hitted, hogy egy hétig itt maradhatok majd gyanútlanul? – fordultam felé, és kicsordult a könnyem. Edward leakarta törölni, de elhúzódtam.
- Gondoltam így a legjobb. De ha… elakarsz menni én megértem. Nem kényszeríthetlek semmire. – rázta meg a fejét
- Most mi lesz? – kérdeztem könnyes szemmel
- Jacob törvényt szegett. Engedély nélkül jött a mi oldalunkra. Ezért biztos nem fogják tárt karokkal várni, de… így megfogják tudni, hogy itt vagy. Ők nem jönnek ide, ezért nem kell aggódnod. Nem hiszem, hogy e-miatt kirobbantanának egy háborút.
- Csak hiszed, vagy tudod?
- Tudom. – mondta komolyan, mire bólintottam. Lehajtottam a fejem, és engedtem, hogy folyjanak a könnyeim. Ha apa megtudja, örökre meggyűlöl. Eddig soha nem hazudtam neki. Most meg egyfolytában csak azt teszem. Saját magamat is gyűlölöm, és tudom hogy ő is ezt fogja tenni. Edward vigasztalóan átölelt, és most nem húzódtam el.
- Ssss…. Nyugodj meg!
- Meg fognak örökre gyűlölni. Soha többet nem fog bennem senki megbízni. – sírtam mellkasába temetett arccal. Az egész ingét eláztattam, de nem foglalkozott vele. – Nem akarom őket elveszíteni. – suttogtam rekedten. Edward megpuszilta a fejem búbját, és simogatni kezdte nyugtatólag a hátam.
- Nem fogod őket elveszíteni.
- Ebben nem lehetsz ennyire biztos. – dünnyögtem, de a sírás nem maradt abba. Eddig csak Jacobot veszítettem el. Már ez is éppen elég volt ahhoz, hogy kikészüljek. És most… már mindenkit elvesztek. Tennem kell valamit, mielőtt túl késő lesz. Edward felkapott, és vámpír gyorsasággal bevitt a „szobámba” és az ágyra fektetett. Leült mellém, és az arcomat simogatta.
- Nyugodj meg, és próbál meg aludni egy kicsit. – erőtlenül bólintottam. A könnyeső elállt, de az üresség megmaradt. Behunytam a szemem, és csak ekkor döbbentem rá milyen álmos is voltam.

Álmodtam. Ezt onnan tudom, hogy boldog voltam. Jacobbal voltam a parton, és szerelmesen sétáltunk egymás mellett. Aztán… hirtelen megcsókolt és az erdőbe vetette magát. Nem értettem mit csinál, de nem maradtam sokáig egyedül. Edward jelent meg, majd gyengéden megcsókolt, és vele is sétálni indultunk. Minden tökéletes volt amíg… egy farkas meg nem jelent. A bundája vörösesbarna volt, és a szeme… tudtam, hogy Jacob áll előttem. De nem emberi formában. Edward támadóállásba helyezkedett, mint a farkas. Majd egymás nyakának ugrottak, mire én felsikoltottam. Arra ébredtem, hogy valaki gyengéden rázza a vállam.
- Jane! Jane! Ébredj fel! – suttogta Edward ijedten. Felpattantak a szemeim, és szorosan megöleltem.- Csak álom volt! – simogatta meg csapzott hajam. A szívem a torkomban dobogott, és gyorsan szedtem a levegőt.
- Nem fogjátok megölni egymást ugye? – kérdeztem, már nyugodtabban
- Tessék? – tolt el egy kicsit el magától, hogy a szemembe nézhessen
- Te, és Jacob! Ugye nem fogjátok megölni egymást?!
- Miért ölnénk meg egymást? – simított végig az arcomon. Megnyugodva kifújtam a levegőt.
- Szörnyű álmom volt, és nem akarom, hogy valóra váljon! – Edward gyengéden megcsókolt
- A szörnyű álmok nem válnak valóra! – döntötte a homlokát az enyémnek.
- Remélem is, mert ha ez megtörténik én abba belehalok. – öleltem meg
- Elmondod? – kérdezte halkan, mire én megráztam a fejem
- Talán később. Még… túl friss az emlék. Most… kikell találnom, hogy mit teszek. –
- Mivel?
- Valamit tennem kell! Nem hagyhatom, hogy elveszítsem a családomat.- ráztam meg a fejem. Edward hirtelen eltávolodott tőlem, és felállt. Már azt hittem mondtam valami rosszat, de a kezét nyújtotta felém. Engedtem, hogy felsegítsen, és kivezessen a szobából. – Hova megyünk?
- Haza viszlek!