Sziasztok!
Most, hogy kezdődik a suli nem tudom, hogy mikor lesz időm frisselni. De ígérem sietek, és megpróbálok minden héten új fejezetet hozni. :/ Addig is itt az új feji!! :)
puszi
Niky
25. fejezet
A férfinak előttem vállig érő fekete haja volt. Ütötte Edward magasságát, de Jacobban már nem vagyok biztos. Sötét nadrág, és fekete ing volt rajta, ami elütött hófehér bőrétől. Vámpír lévén nagyon vonzó volt, de a szemei... mély vörösek voltak, és rémisztőek. Amikor rám mosolygott tudtam, hogy ki ő. A gyilkos aki engem keres, és a halálomat akarja. Kiszáradt a szám, és léptem párat hátrafelé. Ő úgy közeledett felém, mint egy macska.
- Mi...mit akar tőlem? - kérdeztem hisztérikusan
- Elég okos vagy ahhoz, hogy tud szerintem. - döntötte félre a fejét. Nyeltem egy nagyot.
- Hogy jutott be? A farkasok mindenhol ott vannak. - harsányan felnevetett
- A vízben én vagyok előnyben. A barátodat, viszont könnyedén elcsaltam egy kis trükkel.
- Paul? Mit tett vele, és hol van most? - kérdeztem hangosan, és eltűnt a szemem elől, hogy közvetlen előttem tűnjön fel ismét. Hátrahőköltem, de szerencsétlenségemre egy vaskos fa volt mögöttem.
- Csak egy kis vámpír trükk. Nem nagy ügy. Belemásztam a fejébe, és elcsaltam máshova. Ezt akartam veled is, de... nálad nem jött be. Valami gátol benne, és nem tudom mi az. - vonta össze bosszúsan a szemöldökét
- Mit akar tőlem? - kérdeztem halkan. Mosolyogva végigsimított az arcomon, mire elfordítottam a fejem, de satuba fogta az állam, hogy ránézzek.
- Ínycsiklandozó az illatod. - szaglászta végig a nyakamat, mire egyre gyorsabban kezdett verni a szívem. - Vajon milyen lehet a véred? - lehelte a nyakamba. Valamivel el kell terelnem a figyelmét, míg ideérnek a többiek. Már ha ideérnek. Mi van, ha nekik is belepiszkál az agyukba, és itt hagynak? Ha itt halok meg?
- Ki maga? - tettem fel a legalapvetőbb kérdést. Lassan felemelte a fejét a nyakamról, és a szemembe nézett.
- Philip. - vettem egy mély levegőt
- És honnan ismer engem? - megint elmosolyodott
- Nem emlékszel rám igaz? - csak emlékeznék egy vámpírra, ha találkoztam volna vele. - Amikor még Los Angelesben voltál, egyszer találkoztunk a sulidnál. Csak pár pillanat volt az egész, és te nem is figyeltél rám, de én igen. Azonnal megéreztem az émelyítő illatodat, és nem bírtam elfelejteni. Nyomozni kezdtem utánad. Sokáig tartott míg rájöttem hol vagy, de végül... sikerült, és most itt vagyok. Ahogy te is. - hajolt megint a nyakamhoz. A fogát végighúzta az ütőeremen, én pedig hangosan felsikoltottam.
- Jacob! - azonnal a számra tette a kezét
- Még egy szó, és eltöröm a nyakadat, világos? - kérdezte minden egyes szót megnyomva, mire én bólintottam. Hirtelen egy vonyításra lettem figyelmes, és egyre erősödő zajra. A vámpír motyogott valamit, majd felkapott a vállára, és eszeveszett futásba kezdett. Ütni kezdtem a hátát, de csak magamnak ártottam vele, így inkább maradtam a kiabálásnál. Ha már meghalok, legalább küzdjek.
- Jacob, segíts! Könyörgök, siess! - nem voltam benne biztos, hogy ő is itt van, de ha nem is, a hangomat bárki tudja követni. Percek teltek el, és a vámpír csak futott. A hangok pedig elhaltak. Már senki nem követett, vagy csak én nem hallottam. Tudtam, hogy átléptük a határvonalat, mert pontosan itt váltunk el Edwarddal is. - Segítség! Valaki segítsen! - teljesen kétségbeestem, és csak kiabálni tudtam. A vámpír, pedig csak futott, és futott még csak nem is szólt semmit. Hirtelen irányt váltott, és felfelé kezdtünk futni. Végül megálltunk valahol az erdő közepén, és lerakott a földre. Tudtam, hogy örültség, de futni kezdtem. Nem telt bele két másodpercbe, és már el is kapott.
- Így csak megnehezíted a dolgomat! De, ha neked így jó, akkor nekem is. - éles fájdalmat éreztem, amikor megrántotta a hajamat, és úgy kezdett húzni maga után.
- Engedjen el! Könyörgöm engedjen el! - nem válaszolt csak leültetett egy farönkre.
- Itt maradsz! - közölte határozottan
- Úgy is megtalálnak, és magát megölik. Nincs értelme ennek. Ha elenged, akkor...
- Akkor majd nagylelkűen életben hagynak? De örülök neki. - mondta túljátszott kézmozdulattal. Nem válaszoltam.
- Segítség! - kiáltottam el magam, mire hangosan felnevetett.
- Nem hall téged senki kis szívem. A hegyekben vagyunk, és nem fognak rád találni. Ha erre jönnek, majd eltérítem őket. - vigyorgott rám teli szájjal
- Miért gyűlöl ennyire? Miért akarja a halálomat? - suttogtam, mire leguggolt, hogy a szemembe nézhessen
- Nem akarlak megölni. De a véredet meg kell kóstoljam. - eltátottam a szám
- Vámpírrá akar tenni? - pár másodpercig gondolkozott, majd válaszolt
- Igen, azt hiszem valami ilyesmi a szándékom. De ha lehet, inkább tegeződjünk, mert ez engem zavar.
- Mi hasznod van abból, hogy vámpír leszek? - felsóhajtott
- Túl sokat kérdezel. - behunytam a szemem. Vámpír akarok egyáltalán lenni? Azt akartam, hogy Edward átváltoztasson, de már nem vagyok benne biztos. Nem akarok gyilkos lenni, nem akarok ezzel a vámpírral lenni egy örökkévalóságon át. Biztos vagyok benne ha átváltozok nem enged el soha. De az újszülött éveimben segítség kell, és lehet, hogy csak ő tud majd rajtam segíteni. Embereket kell ölnöm, de én ezt nem tehetem meg. Nem tehetem, hogy kioltok egy életet azért, hogy én élhessek. Nem vagyok szörnyeteg. Nem akarok olyan lenni, mint ez a férfi itt előttem. Inkább halok meg emberként, mint leszek egy gyilkos szörnyeteg. Kinyitottam a szememet. - Min gondolkozol ennyire? Flusztrál, hogy nem látom a gondolataidat. - vonta össze bosszúsan a szemöldökét. Megeresztettem egy halvány mosolyt, de nem sokáig maradtam vidám.
- Nem akarok vámpír lenni. - közöltem halkan, mire elmosolyodott
- Én nem így tudom. Úgy hallottam egy ideig fűzted Edwardot, vagy nem?
- Honnan tudsz te erről? Nem voltál ott. Nem is ismered Edwardot! - szűrtem a fogaimon keresztül. A félelem helyét már a gyűlölet kezdte átvenni. Gyűlölöm őt, mert elszakít életem két nagy szerelmétől, és a családomtól.
- Jobban ismerem, mint hinnéd. Minden egyes gondolatát ismerem, és azok csak rólad szólnak. Ahogy Jacobé is. Két férfi harcol érted, és te csak játszol velük. - mondta fejcsóválva.
- Nem ismersz engem. Azt sem tudod, hogy mit érzek. Semmit nem tudsz rólam, vagy róluk. Csak egy hidegvérű gyilkos vagy, semmi más. - közelebb hajolt hozzám.
- Igazad van. - suttogta halkan, majd a nyakamra vetette magát.
Rettenetesen fájt, mintha az életemet szívná ki lassacskán belőlem, és nem tehetek ellenne semmit. Sikítottam, kiabáltam, de nem sikerült szabadulnom. A vadász nem engedte el a zsákmányát. Sötétség ólomsúlyként nehezedett rám. Alig bírtam nyitva tartani a szememet. Már nem tudtam kiabálni. Még mozogni se tudtam. Még mindig szívta a nyakamat, és nem állt szándékában abbahagyni. Ha így halad nem kell attól félnem, hogy vámpír leszek. Minden csepp véremet kiszívja majd, és nem lesz már belőlem semmi, csak egy kiszáradt test. Már lemondtam az életről. Lemondtam Edwardról, Jacobról, és a szeretteimről. Már nem érdekelt semmi. Úgyis meghalok, akkor meg minek harcoljak ellene? Semmi esélyem egy több száz éves vámpírral szemben, aki a véremet szívja. A karjaim ernyedten lógtak a testem mellett, és már nem tudtam tartani magam. A támadóm karjaiba omlottam szó szerint. Ő, pedig tartott, és csak ivott. Nem bírtam tovább a szemem lecsukódott, és már nem bírtam többet kinyitni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése