Silver Moon 9. fejezet

9. fejezet

Meglepődtem amikor nem jött senki értem, hogy ellenőrizze haza megyek-e. Így akadálytalanul elbúcsúzhattam mindenkitől, és boldogan szálltam be a kocsiba. Na jó egy valakinek azért nagyon örültem volna, de az a valaki most nagyon-nagyon haragszik rám. Vagy is már nem fog, ha megtudja a nagy híremet. Szerencse, hogy az én gondolataimban nem tud senki olvasni. Még csak az kéne, hogy Jacob megtudja csak azért mondom neki, hogy nem barátkozok vámpírokkal, mert nem akarom sem őket, sem pedig őt elveszíteni. Biztos nagyon jól fogadná. De ha szeret akkor ezt el kell fogadnia. És…. Valószínűleg szeret. De valami nem hagy nyugodni. Mi van ezzel a bevésődés dologgal? Vajon én vagyok Jacob bevésődése? Én vagyok neki az igazi, vagy csak ő ezt gondolja. Vagy inkább tudja, hogy nem én vagyok neki az igazi csak nem akarja bevallani. Lehet, hogy nem is szeret, csak azért van velem, mert sajnál. Nem! Jake nem ilyen. Ő…. Ez nem lehet igaz. Csak én beszélem be magamnak a hülyeségeket. Mire haza értem már eltűnt a jókedvem. Fogtam a cuccom, és bementem a házba. Megtorpantam az ajtóban egy percre mikor megláttam a tömeget. Ez nem igaz. Nem lehet magánélete az embernek egy falka farkas miatt. Kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de nem jött ki rajta egy hang sem. Megráztam a fejem, majd feltrappoltam a szobámba. Ledobtam a táskám az íróasztalomra, majd az ajtóhoz sétáltam. Egy percig elidőzött a kezem a kilincsen, de végül vettem egy mély levegőt, és lementem a konyhába. Megálltam a lépcső lábánál, mire minden szem rám szegeződött. De elegem van már ebből a nagy tömegből. Végül belekezdtem.
- Választottam….hogy ki a fontosabb nekem. Ti vagy pedig ők, és én….. titeket választottalak. Igazatok van. Nem jó ötlet vámpírokkal barátkozni. Veszélyes, és ha az kell ahhoz, hogy minden olyan legyen mint régen, akkor…… akkor minden kapcsolatot megszakítok velük. Az óráimat nem tudom megváltoztatni, de nem szólok hozzájuk, és nem teszek semmi olyat amit nem lenne szabad. A családom fontosabb nekem mint a Cullenek. De ha ti nem tudtok megbocsátani nekem, én azt is megértem. – sóhajtottam végül, majd végig néztem az arcokon. Senki nem mutatott semmiféle érzelmet. A kínos csönd egyre hosszabb lett, én pedig már épp indultam volna a szobámba, mikor Emily odarohant hozzám, és szorosan megölelt. Földöntúli boldogság fogott el, ahogy ott álltunk egymás karjaiban. Bűntudatom volt, de nem nagy, mert visszaszereztem őket, és nekem ez a legfontosabb. Mindent megkaptam amit csak akartam.
- Örülök, hogy így döntöttél. – mosolygott rám, amit én viszonoztam.
- Én is Emi. – a nővérem mellett Sam jelent meg, és az arcán gyengéd érzések voltak olvashatóak.
- Egyetértek Emilyvel. Tudtam, hogy jól fogsz választani, és hogy fontosabbak vagyunk neked mint a vámpírok. – nyeltem egy nagyot, de még mindig mosolyogtam. Sam váratlanul megölelt. Végül visszatértek a konyhába, és eszegetni kezdték a sütit melyet Emily készített.
- Gyere egyél velünk! – mindenkitől kaptam egy boldog pillantást. Ezek szerint megbocsátottak. Ez jó. Jake egy szót sem szólt. Nekem pedig beszélnem kell vele.
- Nem köszönöm. Most inkább nem kérek! Lemegyek a partra sétálok egy kicsit. – indultam kifelé
- Rendben, de légy óvatos! – mondta Emily
- Az leszek! – mondtam színtelenül, majd Jacobra néztem mielőtt kiléptem volna a házból.

Nem telt bele kis idő, és ő is utánam jött. A naplemente gyönyörű ilyenkor. Megálltam a víz előtt, és csak gyönyörködtem a kilátásban. Mikor Jacob megállt tőlem pár méterre, hiányérzetem támadt. Azt akartam, hogy idejöjjön, és átöleljen, és együtt nézzük a naplementét. De ő meg se moccant. Nézett maga elé mereven, és nem szólt egy szót sem. Végül sóhajtottam, és ránéztem. Ő nem nézett rám. Egy farmer, egy sportcipő, és egy fekete póló volt rajta. Semmi kabát. Mondjuk minek is egy farkasnak. Hiányzott az ölelése. Ahogy izmos erős karjaiban tart, és felmelegít forró teste. A csókja ahogy ajkunk egybeforr egy örökké valóságig. Hiányzik Jacob. Mikor nem mozdult meg odarohantam hozzá, és szorosan magamhoz öleltem. Ő pedig a derekam köré csavarta izmos, forró kezeit. Az arcát beletemette a hajamba, és nagyokat sóhajtott. Mintha ő is erre várt volna. Kicsit elhúzódtam, hogy szemébe tudjak nézni. Boldog volt, de mintha szomorú is lenne egy kicsit. Nem vártam, hogy kezdeményezzen közelebb hajoltam hozzá, és szenvedélyesen megcsókoltam. Egy halk nyögés hagyta el a torkát, majd közelebb húzott magához.
- Ó, Jane….. – suttogta az ajkamba
- Annyira hiányoztál. – mondtam elhaló hangon
- Te is nekem! – suttogta, majd megint megcsókolt. Pár perc múlva elválltak az ajkaink, én pedig ráhajtottam a fejem izmos mellkasára. Éreztem ahogy a szíve vadul dörömböl hatalmas mellizma alatt, és eszembe jutott valami. Vajon értem dübörög ennyire? Megdermedtem ahogy eszembe jutottak az elméleteim. Ezt Jake észrevette, és egy kicsit eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen.
- Mi a baj? – nézett rám szomorúan
- Én…. Én csak…..- nem bírtam befejezni a mondatot, így inkább eltoltam magamtól, és hátat fordítottam neki. – Szeretsz engem Jake?
- Persze, hogy szeretlek, de ezt meg miért kérdezed? Pontosan tudod, hogy hogyan érzek irántad. – érintette meg a karom, de távolabb léptem.
- Már egy ideje gondolkozok valamin, de még nem volt alkalmam megkérdezni, és ami azt illeti nem is akartam…..mostanáig. – halkult el a hangom
- Miről van szó? – kérdezte fojtott hangon
- Én vagyok a bevésődésed Jake? – fordultam felé. Jacob megdermedt, és nem mondod semmit. Majd megrázta a fejét.
- Ezt… meg miért kérded?
- Mert tudom mit jelent ez, és tudom ha meglátod azt a személyt akibe bevésődsz akkor csak ő számít, és nem tudod elhagyni. Soha. – néztem rá, és csak félelem volt bennem. Mi lesz velem ha nem én vagyok az? Ha elhagy, és többet nem jön vissza? Jake kifejezéstelen arccal nézett rám. Végül sóhajtott.
- Amikor először találkoztam veled mikor visszajöttél, fogalmam sincs, hogy mi történt. Egyszerűen minden eltűnt körülöttem, és csak te maradtál. Ha távol voltál tőlem csak téged akartalak, és amikor valamilyen más lányra néztem csak a te arcod lebegett a szemem előtt. Nem értettem az egészet. Furcsa volt. Aztán Sam látta a gondolataimat, és beszélt velem. Elmagyarázta mi is ez….. és végül megértettem. Iszonyatos szerelmet érzek irántad Jane, és Sam azt mondta, hogy ez az jelenti, hogy ….. te vagy a bevésődésem. – meg sem tudtam szólalni. Tényleg azt mondta, amit hallottam? Vagy csak egyszerűen nem hallok jól? Én vagyok élete nagy szerelme? Az egyetlen akit akar, és akit szeret?
- És…. Ez biztos? – kérdeztem, még mindig kétkedve, hogy jól hallottam azt amit mondott. Jacob felnevetett.
- Igen. Biztos. Sam megmutatta az emlékeit, és ugyan azt érzi Emily iránt mint amit én érzek irántad. Vele is ugyan ez történt még amikor…. Leah-vel volt. – szomorodott el egy pillanatra. De én csak mosolyogni tudtam. Földöntúli boldogság szállt meg. Ahogy ott állt előttem a férfi aki életem szerelme, és akit mindig is szerettem, és szeretni is fogok. Itt van előttem a végzetem. Odarohantam Jacobhoz, és szorosan magamhoz öleltem. Soha nem voltam ilyen boldog mint ma.
- De miért nem mondtad el? – mosolyogtam rá
- Féltem, hogy te nem így érzel. – vonta meg szégyenlősen a vállait
- Hogy nem így érzek? Soha nem voltam még ilyen boldog, mint most. – mondtam boldogan, majd megcsókoltam. – Szeretlek Jake! Nagyon-nagyon szeretlek! – suttogtam
- Én is Jane! Annyira, hogy el sem tudod képzelni. – suttogta a hajamba.
A többi időt a parton egymásnak szenteltük, és csak beszéltünk, és beszéltünk. Arról fogalmam sincs, hogy miről, de azt tudom mindegy is lenne. Csak az a fontos nekem, hogy minden megoldódott, és most ez a lényeg. Visszasétáltam a házba, míg Jake hazament, hogy megnézze, hogy van Billy. Majd kicsattantam a boldogságtól, de senki nem kérdezett semmit. Már csak Emily, és Sam volt otthon.
- Figyelj Jane! Ma elmegyünk Suehoz. Meghívott minket vacsorára. Megleszel egyedül? –kérdezte Emily
- Persze. Menjetek csak. – mosolyogtam rá, Emi boldogan bólintott. Én pedig mentem zuhanyozni. Az utóbbi pár napban csak arra kellett a zuhany, hogy a rossz dolgokat elmossa, most viszont csak azért mert jól esik, és semmi nem tud lelombozni. Felvettem a selyem pizsamámat, fogat mostam, és lementem a konyhába. Emily, és Sam már elmentek a ház kihalt volt. Ittam egy pohár vizet, majd visszamentem a szobámba, és befeküdtem az ágyamba. Nem voltam valami fáradt, de ha az lettem volna, akkor sem tudtam volna aludni a boldogságtól. Épp megfordultam mikor megsüllyedt az ágy, én pedig felsikkantottam félelmemben. Azonban amikor odafordultam Jake befogta a szám.
- Nyugi! Csak én vagyok. – mosolygott rám
- Jake! Megmondtam, hogy ne ilyesz így meg! – duzzogtam, a szívem pedig kiakart ugrani a helyéről
- Sajnálom, de az hosszabb időbe telik, ha kopogok, és megvárom amíg leérsz. – forgatta meg a szemeit
- Ezzel azt akarod mondani, hogy lassú vagyok? – mondtam tetetett bosszúsággal
- Nem. Ezzel azt akarom mondani, hogy minden ember lassú. – mosolygott rám ellenállhatatlanul.
- És minek köszönhetem a látogatásod? – vontam föl a szemöldököm, de egyáltalán nem bántam, hogy itt van
- Billy Suenál van. Ahogy Emily, és Sam is. Én pedig nem akartam otthon maradni. Ezért eljöttem életem szerelméhez.
- Jól tetted. – mosolyogtam rá. Közelebb hajolt hozzám, majd megcsókolt. A hátamra fordított, és felém helyezkedett, de megtámaszkodott a kezén nehogy nehéz legyen a súlya. Egyre mohóbb lett, a keze pedig felfedező útra indult. Rajta nem volt más, csak egy farmer nadrág. Valószínűleg farkas alakban jött idáig ezért nem volt rajta póló. Ajkai lejjebb csúsztak, és most a nyakamat csókolgatta. Nem akartam megállítani. A mai nap olyan csodálatos volt, és most már úgy érzem felkészültem erre. Jake benyúlt a fölsőm alá, és simogatni kezdett. Kezemmel végig simítottam izmos mellkasán, mire egy morgás szakadt fel belőle. Nem ijedtem meg. Ha egy farkas a szerelmed, ezt meg kell szoknod. Lehúzta rólam a felsőt, és gyönyörködött a látványban. Pár másodpercig ledermedtem, hogy nem tetszik neki valami, de ő megcsókolt, és már nem maradt kétségem róla. Már épp nyúlt volna a sortomért, de hirtelen megdermedt.
- Ha azt akarod, hogy megálljak akkor most szólj, mert….. később félek már nem fogok tudni. – nézett rám vágytól teli szemekkel.
- Te komolyan képes lennél most abbahagyni? – néztem rá komolyan. Gyengéden megcsókolt, majd levette rólam a nadrágot is. Fogalmam sincs, hogy vajon hogy, de levarázsolta magáról a nadrágot, és egy csodálatos estét töltöttünk együtt. Egy méltó befejezése egy csodálatos napnak.