Silver Moon 10. fejezet

Sziasztok!

Mivel sokan írtatok e-mailt, vagy komiztatok hogy folytassam tovább a Silver Moont, így úgy döntöttem, hogy lezárom a szavazást. Az eredménynek örülök, és remélem ti is. Mert nem akartam befejezni ezt a történetet. Szóval köszönöm mindenkinek aki szavazott, vagy írt pár sort nekem. Azok megnyugodhatnak, mert FOLYTATOM a Silver Moont, és máris itt a következő fejezet. :)

puszi
Niky

10. fejezet

Amikor reggel felkeltem, és megéreztem a forró testet a fejem alatt, elmosolyodtam. Az éjszaka emlékei felvillanyoztak.
- Elmondaná minek örül Mrs. Young? – kérdezte Jake, miközben a meztelen hátamat simogatta.
- Neked….. – néztem a barna szemekbe, amelyek mosolyogtak. Följebb csúsztam, hogy elérjem az ajkait. A testem megborzongott ahogy megcsókoltam. Elöntött a forróság, és mohón beletúrtam Jake rövid hajába. Ő sem lazsált. A hátamra fordított, és finoman rám feküdt. Nem nehezedett rám, nehogy valami bajom essen. Kezeivel finoman simogatni kezdett, de egy percre sem szakította meg a csókot. Hirtelen az ajkai lejjebb csúsztak a nyakamra. Én pedig kapkodva szettem a levegőt. Forró lehelete csiklandozta a nyakam.
- Azt hiszem ideje abbahagyni….. – suttogta a fülembe
- Miért? – kérdeztem elhaló hangon. Nem láttam az arcát, de tudtam hogy mosolyog
- Mert suliba kell menned, és ha így folytatjuk félek nem tudok parancsolni magamnak…. – nézett rám mosolyogva
- Nekem az csak jó ha nem tudsz magadon uralkodni. – karoltam át cinkosan a nyakát
- Hidd el nem is szeretnék, de muszáj.
- Miért lenne muszáj? Nem kell nekem minden nap suliba mennem. – húztam magamhoz, hogy megcsókoljam, de ő az ajkamra tette a mutató ujját
- Ez igaz, de Emily nem örülne neki ha….emiatt maradnál itthon, és….. különben is. Sam épp most lép be a bejárati ajtón. – mondta mosolyogva, majd egy gyors csók után a ruháit kezdte keresni. Ahogy lehajolt a cuccokért az izmai megfeszültek, én pedig megbabonázva bámultam a világ legjobb pasiját. Na jó azért ismerek még valakit aki ilyen jól néz ki. Vajon Edward…… Ne gondolj erre! Fejezd be! Parancsoltam gondolatban magamra. Jake felöltözött, majd mosolyogva leült az ágyam szélére.
- Nem ígérem, hogy ma is egész este tudok maradni, de….. talán beugrok pár órára. – mosolygott rám ellenállhatatlanul
- Ha olyan lesz a mai is mint a tegnapi akkor nem tudom, hogy fogom kibírni nélküled. – ültem fel az ágyban, és magam elé fogtam a takarót
- Hidd el jobban fogod bírni mint én. – nevetett fel. Megfogtam a kezét
- Már most hiányzol. – mondtam mosolyogva
- Te is nekem. – adott egy puszit a kezemre, majd a szám következett. A csókunk nem volt hosszú, de nem is rövid. – Jobb ha sietsz! Nehogy elkéss miattam- mondta búcsúzóul, majd egy mosoly kíséretében kiugrott az ablakon. Csak azt tudnám miért ott ment? Sam úgy is tudja hogy itt volt, és valószínűleg azt is tudja, hogy mi történt. De ha nem úgyis megtudja, mert tudnak egymás gondolataiban olvasni. Talán csak Emily miatt csinálta. Bár Sam semmit nem titkol el előle. Ne mindegy hadjuk ezt. Most inkább készülődni kéne a suliba. Nagy nehezen feltápászkodtam, és a fürdőbe mentem. Egy gyors zuhany, fogmosás, és fésülködés után a szekrényemhez mentem. Kivettem egy koptatott farmert, és egy váll nélküli felsőt. Mosolyogva elbúcsúztam Emilytől. Kétkedve nézett rám, de örült a boldogságomnak. Bepattantam a kocsiba, és elindultam.

Mikor odaértem, már kiürült a parkoló, és egy diák sem volt kint. Pár pillanat múlva meghallottam a csengőt, és őrült sebességgel berohantam a suliba. A biosz órám van, tehát a legmesszebb lévő terembe kell mennem. Nagyszerű, biztos nagyon fognak nekem örülni. Mikor elértem az ajtót kifújtam magam, és egy kopogás után benyitottam a terembe. Mr. Tanner gonoszan nézett rám.
- Örülök Mrs. Young, hogy befárad az órámra. – mondta gúnyosan
- Elnézést tanát úr, de elaludtam. – vontam meg a vállam. Túl jó napom van, hogy egy ilyen dolog elrontsa.
- Többet ne forduljon elő! – mondta szigorúan, majd tovább beszélt az anyagról. Kifújtam a levegőt, és a helyemre mentem. Edward furcsa tekintettel nézett rám.
- Mi az? – kérdeztem mosolyogva, de ő csak megrázta a fejét, és a tanárra nézett. Most meg mi baja van? Na mindegy nem érdekel. Nem fogom elszúrni a napomat miatta. Egész órán nem szóltunk egymáshoz. Mikor kicsöngettek odafordultam, hogy rákérdezzek mi a baja, de addigra már kiviharzott a teremből. Értetlenkedve álltam fel az asztaltól, és mentem tesi órára. Minden órán mosolyogtam, és csak mosolyogtam, de valahol mélyen legbelül marcangolt valami. Nem hagy nyugodni Edward. Mi baja lehet? Alice nincs suliban szóval tőle nem tudhatom meg. Épp az ebédlőbe mentem, amikor hirtelen valaki megragadott hátulról, és berántott a szertárba. Már épp sikítani akartam, de egy hideg kéz befogta a számat.
- Semmi baj, nyugi! Csak én vagyok….- suttogta Edward. Mikor már eléggé összeszedtem magam, felé fordultam.
- Mi a fenét csinálsz? Azt akarod, hogy szívinfarktust kapjak? – csattantam fel, de mikor rájöttem hol is vagyunk lehalkítottam a hangom
- Sajnálom, hogy megijeszttettelek. Nem akartam csak…. Beszélni akarok veled. – suttogta elhaló hangon, majd a szertár ajtajának dőlt, és onnan nézett a szemembe. Én karba tett kézzel vártam, hogy beszéljen.
- Mi bajod van reggel óta? Ha találkozunk nem nézel rám, ha melléd ülök nem szólsz hozzám. Valami bajod van, de micsoda Edward? – kinyitotta a száját, hogy beszéljen, de végül nem szólt semmit. A tekintete elgyötört volt amikor rám emelte aranybarna szemeit.
- Mi történt tegnap este Jane? - hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.
- Mi……. Mi történt volna? Minden rendben volt……. – dadogtam összevissza
- Azt elhiszem. – húzódott gúnyos mosolyra az ajka
- Nem értem….. hogy érted ezt? – Edward merőn a szemembe nézett
- Tegnap este lefeküdtél Jacobbal. – ez nem kérdés volt hanem megállapítás. A tekintete fájdalmat tükrözött amikor ezt mondta. De honnan tudhatja?
- Ezt meg honnan veszed? – próbáltam úgy beszélni mintha nem érdekelne a téma pedig nagyon is érdekel
- Még mindig nem tudok a gondolataidban olvasni…….
- Akkor honnan……..?
- Az illatod….. Megváltozott. – mondta undorral a hangjában
- Ezt nem értem. Minden nap vérfarkasokkal vagyok…. Ezért van ilyen szagom.
- Nem vérfarkas szagod van Jane! – mondta egyszerűen, de én nem értettem miről beszél- Amikor egy vérfarkas…… lefekszik valakivel……. Azt megjelöli. Úgymond egy olyan illatot rak rá ami azt jelenti, hogy az övé. Persze ezt az emberek nem érzik, csak a szörnyek. – csak tátogni tudtam. Erről nem is tudtam eddig. De miért érdekel ez engem? Egyszer úgy is megtudta volna, de….. nem pont így gondoltam.
- Figyelj Edward………
- Ne magyarázkodj Jane! – mondta fojtott hangon- Nem tartozol nekem magyarázattal!
- Akkor miért érdekel?
- Mert…….- nem fejezte be a mondatot. Elrugaszkodott az ajtótól, és hátat fordított nekem. – Hazudnék ha azt mondanám nem érdekel. Tudod milyen veszélyes játék ez? – suttogta, de nem nézett rám
- Lehet, hogy az, de….. nem érdekel. Szeretem Jake-et úgy ahogy van.- mondtam határozottan
- És ha egyszer a „nagy élvezetben” elveszti a fejét? Akkor mi lesz? – minden egyes szavából sütött a gúny
- Még is mire számítottál Edward? Hogy majd veled fekszek le? – kérdeztem dühösen
- Ez csak az én álmom Jane….. – suttogta. Már épp megszólaltam volna, mikor közbe vágott – Természetesen nem számítottam arra, hogy lefekszel velem. De arra sem, hogy Jacobbal igen. Ez veszélyes!
- Nem annyira mint egy vámpírral lenni. – szűrtem a fogaimon keresztül
- Ugyanolyan veszélyes mind a kettő. – nevetett fel gúnyosan
- Ne félts engem Edward! Tudok magamra vigyázni.
- Nem, nem tudsz! – fordult felém, majd az ajtónak tolt, és finoman végig simított az arcomon- Ha bármi történik veled, akkor…… én nem tudom mit teszek. Már halott vagyok, de ha kell még egyszer megölöm magam miattad
- Ne mondj ilyet! – suttogtam, és már közel voltam a síráshoz
- Nélküled nem tudok élni. Már ha ezt életnek lehet nevezni. Amikor megéreztem az illatod reggel…. Azt hittem lemegyek La Pushba, és megölöm Jacob Balcket- lemerevedtem a hangjától. Pontosan olyan hangja van mint egy szörnyetegnek. Ilyenkor nem olyan mint egy gyönyörű angyal. – Végül rávettem magam, hogy azzal neked is ártanék, és még a családom is veszélybe kerülne……- nézett el mellettem. Majd vissza rám, és tovább simogatta az arcom. – Szeretlek Jane! Próbáltam elfojtani az érzéseimet, de nem sikerült. Most pedig, hogy ez történt….. még nehezebb. De legalább te boldog vagy. – mosolygott fanyarul
- Edward……
- Ne! Ne légy boldogtalan miattam! Kérlek! Én akkor vagyok boldog amikor te is az vagy. Ha pedig Jacob kell ehhez, akkor….. nem állok az utadba. Tiszteletben tartom a döntésedet. De legalább barátok maradjunk rendben? Már csak ez maradt nekem.– mondta komolyan. Aranybarna szemei fájdalomtól csillogtak. Összeszorult a szívem, és kicsordult egy könnycsepp a szememből. Edward letörölte hideg kezével. Jacob teljes ellentéte. Meleg, hideg. Vámpír, vérfarkas. Viszont vannak közös vonásaik. Mind a ketten mások mint az átlag, gyönyörűek, szeretnek engem, és én…… viszont szeretem őket.
- Kérlek ne sírj miattam! Nem érek annyit!- suttogta. Nem bírom tovább.
- Igazad van! Nem érsz ennyit! – mondtam komolyan , mire fölkapta a fejét. – Sokkal többet érsz! – suttogtam, majd megcsókoltam.