Silver Moon 4. fejezet

4. fejezet

Edward kuncogni kezdett, majd magához ölelt. Én még közelebb húztam magamhoz, de tudtam hogy úgy se fáj neki. Hamarabb törik el a csuklóm mint hogy fájdalmat okoznék neki. Mondjuk nehéz is lenne ez márvány kemény test mellett. Egy kicsit megszorított, de óvatosan ne hogy valami kárt tegyen bennem. Majd egy kicsit eltolt magától. Aranybarna szemei megbabonáztak. Gyönyörű arca ragyogott. Majd rám mosolygott ellenállhatatlanul.
- Annyira örülök hogy újra látlak Edward!Hogy vagy?És Alice? Na és Carlisle meg a többiek?Jaj, annyi minden történt. Azt hittem már soha nem látlak. Amikor megjöttem csak arra vártam hogy találkozzunk. Na é…..- zúdítottam Edwardra a rengeteg kérdésemet, míg félbe nem szakított
- Hé, hé Jane nyugi! Mindenki nagyon jól van, és mi is nagyon vártuk már hogy lássunk. Főleg drága húgom, aki már alig várja hogy letámadhasson.
- Én is alig várom már hogy lássam. – mosolyogtam Edwardra, amit ő viszonzott, de ez a mosoly nem tartott sokáig. Kifürkészhetetlen tekintettel néztünk egymás szemébe. Edward lassan felemelte a kezét, és végigsimított az arcomon.
- Annyira….hiányoztál-suttogta elhaló hangon, mire én megfogtam az arcomon lévő kezét
- Te is nekem- suttogtam ugyan olyan halkan. Edward közelebb hajolt mire csak pár centire lett az ajka az enyémtől. Mikor rájöttem mire készül leengedtem a kezem, és elfordítottam a fejem. Ő is leengedte a karját, és hátrébb lépett.
- Sajnálom- de a szemében nem láttam sajnálatot, csak csalódottságot
- Semmi baj- néztem rá, majd hátat fordítottam neki, és elindultam a suli felé. Nem néztem hátra, de akkor is éreztem a hátamban Edward tekintetét. Félúton járhattam mikor egy kemény test ütközött nekem.
- Jane! Végre itt vagy!- csilingelte Alice
- Szia Alice!- nyögtem ki mikor levegőt tudtam venni.
- Annyira aggódtam. Tudod milyen zavaró hogy nem látom mi fog veled történni?Halálra aggódom magam miattad. – nézett rám szigorúan,de azonnal el is tűnt róla a düh és csak a sugárzó mosoly maradt – Jaj, annyira örülök- szorított megint magához.
- Azért Alice szerintem nem kéne összetörnöd. Szükségünk van még rá- lépett oda hozzánk Edward is. Egy pillanatra ránéztem majd rögtön vissza is fordultam Alicehez.
- A többiek már nem járnak ide igaz? – kérdeztem lehangoltam miközben elindultunk a suli felé
- Nem már nem, de már ők is találkozni akarnak veled. Szóval… mikor jössz el hozzánk? – karolt belém Alice
- Hát….. igazából fogalmam sincs. Majd kitalálok valami alibit hogy elmehessek úgy hogy nem jönnek rá. – mosolyodtam el
- Akkor jó. Remélem minél hamarabb sikerül eljönnöd. – mosolygott rám Alice
- Én is elhiheted- Edward csak némán sétált a másik oldalamon, de nem szólalt meg. Vajon milyen lett volna megcsókolni? Gondolkoztam el rajta, de ki is vertem a fejemből és inkább Alice fecsegésére koncentráltam. – Nem tudjátok hol lesz az első órám?- vontam kérdőre a barátnőmet aki már válaszolt volna, ha Edward nem szakítja félbe
- Biológiád lesz velem. – mondta színtelen hangon. Nyeltem egy nagyot. Egy egész óra Edwarddal?Ez nem jó ötlet. Nagyon hiányzott, de az udvaron történtek után nem tudom mit gondoljak. Szeretem Jacobot, és nem fogom megcsalni. Főleg nem egy vámpírral. Mikor odaértünk a matek terem elé Alice elbúcsúzott majd betáncolt az osztályba. Némán mentünk egymás mellett Edwarddal. A kínos csönd miatt meggyorsítottam a lépteimet, de nem sokat segített mert Edward könnyedén tartotta velem az iramot. Mikor elértem az osztálytermet berontottam, és rögtön megpillantottam az ismerős arcokat. Mike integetett mire én odamentem hozzá, míg Edward leült a régi helyére. Megnyugodva fújtam ki a levegőt bár tudtam hogy úgy is mellé kell ülnöm mert már csak az az egy üres hely maradt. Szívélyesen rámosolyogtam Mike-ra, majd megöleltem.
- Szia Jane! Örülök hogy itt vagy ismét!- mosolygott rám
- Én is örülök hogy látlak Mike!- viszonoztam a mosolyt. Mike leült a helyére míg én a padja tetején foglaltam helyet. Ez a helyzet kísértetiesen hasonlított a 2 évvel ezelőttire. Mindig a pad tetején ültem amikor óra előtt beszélgettem valamelyik barátommal, és készséggel lekászálódtam onnan amikor eszmecserénk véget ért, mert becsöngettek. Mindig szerettem ide járni. Soha nem voltam kitűnő tanuló, de nem is vagyok rossz. Egy erős négyes azért minidig összejön…. vagy nem. Nem a tanulás miatt szerettem idejárni, de nem is Mike miatt. Az egyetlen okom arra hogy szeretem azt hogy itt tanulok az a Cullen család. Sose hittem volna hogy vámpírokkal fogok barátkozni, de azt sem hogy egy vérfarkas lesz a pasim. Egy sóhaj után Mike-ra emeltem a tekintetem. A szeme boldogságtól,és izgalomtól csillogott. A szája pedig egyfojtába mosolyra görbült. Mióta ismerem többet akar tőlem mint barátság, de én mind eddig elutasítottam,és el is fogom. Nagyon jó barát, de semmi több.
- Na és hogy hogy újra itt?- szegezte nekem a kérdést. Én csak vállat vontam
- Hiányzott Forks, a nővérem, La Push, a régi barátok- pillantottam Edwardra, de ő nem nézett rám csak a füzetére nézett merőn. Pedig tudtam hogy hallotta, ezt bizonyította a félmosoly is ami az ajkán volt.-….és persze te is. – mosolyogtam Mike-ra aki erre kivillantotta hófehér fogsorát. Egy kis hazugság nem árt. Nem akarom megbántani inkább mondom hogy hiányzott, mint hogy lássam hogy szomorú miattam.
- Ennek örülök mert…. khm- nézett le a padjára zavartan,mire én mosolyogni kezdtem- Szóval….. te… is nekem. –nézett végül rám. Már épp válaszolni akartam mikor becsöngettek,és én lepattantam a padról.
- Majd még beszélünk- mondtam Mike-nak majd Edward mellé telepedtem. Mr. Benner pár perc után belépett a terembe. Üdvözölte az osztályt majd belekezdett a mai anyagba. 10 perc telt el az órából, de fogalmam se volt hogy miről van szó. Végig Edward járt a fejemben. Sóhajtottam egyet majd lenéztem a padomra ahol egy papír fecni volt. Meglepődve néztem rá Edwardra, de ő csak a tanárra figyelt mereven. Fölvont szemöldökkel nyitottam szét a papírt.”Tényleg nagyon sajnálom. Nem akartam semmi olyat tenni ami megbánthat téged. Sajnálom. Megtudsz bocsátani?”- elmosolyodtam majd írni kezdtem. „ Nem haragszok Edward…..csak meglepődtem. Ennyi az egész. Felejtsük el .Rendben?” Csúsztattam elé a lapot. Gyors gyönyörű írásával fél másodperc alatt leírta a választ” Ahogy akarod.” Vártam hogy még írjon valamit, de nem. Csak a Mr. Benner-re figyelt, és szorgalmasan jegyzetelt. Az óra többi része hál’istennek hamar letelt. Én gyorsan elköszöntem Edwardtól majd a spanyol terem felé vettem az irányt. Ahogy megláttam Alice-t rögtön helyet foglaltam mellette. Ahogy leültem becsöngettek. A spanyol tanár nem sokat foglalkozott velünk így tudtunk beszélgetni.
- Na milyen volt az első órád itt Forks-ban?- kérdezte kíváncsian
- Hát…. egész jó. – mosolyogtam kényszeredetten rá, de rögtön levonta a következtetést hogy hazudok
- Szóval nem.- nézett le a füzetére
- Nem erről van szó az órával nem volt semmi gond….csak ami még azelőtt történt.
- Tudtam hogy Edward nem fog megcsókolni- mosolygott rám, erre felkaptam a fejem.
- Te tudtad? Tudtad hogy ez lesz még se figyelmeztettél? – hüledeztem
- Igen tudtam, de mivel azt is tudtam hogy semmi nem fog történni ezért nem foglalkoztam vele. – vonta meg a vállát. Hogy veheti ezt ennyire lazán?
- És ha történt volna? Azt elmondtad volna nekem?
- Jaj, ne húzd fel magad Jane nem történt semmi, de ha történt volna akkor szóltam volna igen. – pár percig csak értetlenül néztem rá, majd megráztam a fejem.
- Nem vezetne semmi jóra ha bármi történne. – suttogtam
- Tudom. – mosolygott Alice, majd én is. Az óra többi részét is végig beszélgettük, de Edward nem került szóba. Mikor kicsöngettek én elválltam Alicetől, és az iroda felé vettem az irányt hogy elkérjem végre az órarendem. A kedves hölgy készségesen odaadta a papíromat,majd az ebédlő felé vettem az irányt. Már csak nem mindenki ott volt. Körbe néztem míg meg nem találtam a Cullenék asztalát. Alice készségesen intett felém. Mikor odaértem Edward mellé ültem, ezzel is bizonyítva hogy már nem haragszok rá.
- És mi a helyzet La Pushban?- szegezte nekem a következő kérdést Alice
- Hát….öhm… minden rendben. Mindenki nagyon jól fogadott. – mosolyogtam rá
- És.. nem változott semmi amikor elmondtad hogy tudod a titkukat?
- Nem! Sőt szerintem ez még jobban összehozott minket.
- Azért csak vigyázz! – mondta Alice, mire én bólintottam
- Oké. Nem lesz semmi bajom ne aggódj. Megbízom bennük és tudom hogy soha nem tudnának bántani.
- Akkor is ezt mondanád hogy ha úgy összekaszabolnának téged is mint a nővéredet?- nézett rám Edward
- Nem fog senki összekaszabolni. Ha pedig odáig fajulna a dolog akkor Jake megvédene. - mondtam neki élesen. Percekig néztünk egymást szemébe.
- Én azt hiszem megyek órára. – mondta Alice de én nem figyeltem rá ahogy Edward se.
- Nem hiszem el hogy ennyire naiv vagy. – szűrte a fogain keresztül
- Én vagyok naiv? Te nem tudod megérteni hogy nem lesz semmi bajom.
- Te értsd meg hogy ez veszélyes játék.
- Ugyan olyan veszélyes mint vámpírokkal barátkozni. Ti is ugyanolyan szörnyetegek vagytok mint ők. – ekkor megvillant valami Edward szemében
- Ne hasonlíts engem egy kutyához. – mondta élesen. Pislogtam párat majd megfogtam Edward kezét mire ő egy kicsit ellazult.
- Figyelj! Nem akarok veled veszekedni ezen minden egyes nap rendben? Én csak… szeretnék nyugiban élni. Farkas családdal és vámpír barátokkal. – mosolyogtam rá. Végül sóhajtott majd felemelte a fejét.
- Én csak aggódok érted!- mondta lágyan
- De ne aggódj! Tudok magamra vigyázni. Csak bízz bennem egy kicsit oké? – mosolyogtam rá
- Én bízok benned- sóhajtott végül.
- Köszönöm- fontam a kezeim a nyaka köré majd magamhoz öleltem. Pár pillanat múlva szét váltunk.
- És elmondtad nekik hogy tudod azt is hogy mi mik vagyunk?
- Hát….. igazság szerint nem, de nem is szeretném elmondani. Biztos hogy nem engednék hogy a közeletekben lehessek. Azonnal kivennének a suliból. Most is csak azért engedik hogy idejárjak mert azt hiszik hogy nem tudom mik vagytok. Azt tudják hogy jóba vagyunk, nem is örülnek neki, de nem hiszem hogy ennél többet tehetnének.
- Ezt hogy érted? – vonta föl a szemöldökét
- Hát… úgy hogy már beszéltek velem 2 évvel ezelőtt erről, de nem hallgattam rájuk és tovább barátkoztam veletek. Így mikor rájöttek hogy nem fogok rájuk hallgatni. Így rám hagyták a dolgot, és abban bíztak vagy szerintem még most is abban bíznak hogy megjön az eszem és nem foglalkozok veletek. Azonban ez nem fog megtörténni egy hamar. – mosolyogtam Edwardra.
- Remélem is. Unalmas lenne az élet nélküled, és Esme se örülne neki. Már alig várja hogy el gyere hozzánk. – nevetett fel
- Én is! Mond meg neki! De most már nem megy olyan könnyen mint 2 éve. Mindenki százszor jobban figyel rám. És megéreznék rajtam hogy sokkal erősebb rajtam a vámpír szag mint általában – ráztam meg a fejem, mire Edward csak mosolygott.
- Kell is rád vigyázni! Nem lehetsz biztonságban egy rakás vámpír közelében. – én csak megforgattam a szemem.
- Ideje menni! Kezdődik az óra! – állt fel mellőlem majd én is felkászálódtam, és a következő óra felé vettem az irányt Edwarddal.

A suli többi része jól telt. Edwarddal már nem voltunk feszültek egymás közelében, és a történteket is elfelejtettük. Az utolsó óra után a parkoló felé vettem az irányt oldalamon Alice-szel és Edwarddal.
- Mikor megyünk vásárolni Jane? Már annyira hiányzik egy jó kis csajos nap. – nézett kérlelőn a szemembe
- Miért Rose nem megy veled vásárolni? – mosolyogtam
- De igen! Viszont ő is szeretne veled már vásárolni egy kicsit. Csak hárman. Kérlek!
- Jó majd meglátom ha eltudok szabadulni ak…- nem bírtam befejezni a mondatot, mert Edward megmerevedtek mellettem, én pedig értetlenül meredtem rá.
- Mi a baj? – érintettem meg a karját. Mire ő egy kicsit ellazult, de nem eléggé. Csak idegesen nézett előre. Követtem a pillantását ami a kocsim melletti személyre esett. Jake lazán az autómnak dőlt, és Edwardot nézte merőn. Mikor észre vette hogy őt nézem rám pillantott, és felvillantotta hófehér fogsorát. Én boldogan viszonoztam a mosolyt majd gyorsan Alice felé fordultam.
- Majd holnap megbeszéljük a vásárlást rendben? Most viszont mennem kell! – nyomtam egy puszit az arcára, majd Edwardhoz fordultam
- Csak nyugi Edward. Azt mondtad bízol bennem akkor tedd is azt! – néztem könyörgőn a szemébe, mire ő sóhajtott. Majd végig simított a karomon.
- Jó mulatást mára! Holnap találkozunk! – mosolygott, én csak bólintottam. Nem tudtam eldönteni hogy megöleljem-e? De végül nem tettem meg. Tekintettel Jake-re. Még rajuk mosolyogtam egyszer, majd Jacob felé vettem az irányt. Ahogy közelebb értem hozzá, ő ellökte magát az autótól, és oda jött hozzám. Mosolyogva öleltem magamhoz.
- El se hiszem hogy itt vagy. – mondtam neki, mikor egy kicsit hátrébb húzódtam hogy a szemébe nézzek.
- Hiányoztál! És… gondoltam megleplek. Baj? – vonta föl a szemöldökét
- Dehogy baj! Nagyon örülök hogy itt vagy! Ennél nagyobb meglepetést nem is kaphatnék!
- Igazán? Pedig még van valamim aminek örülhetsz! – mosolygott rám
- Igen? És mi az? – vontam kérdőre, mire ő közelebb hajolt és megcsókolt. Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait. Beletúrtam Jake rövidre nyírt hajába, míg ő a derekamat ölelte, és még közelebb húzott magához. Mikor már elfogyott a levegőm egy kicsit elhúzódtam.
- Azt hiszem tévedtem mikor azt mondtam nincs nagyobb meglepetés annál hogy itt vagy. – mosolyogtam rá, mire neki is fülig szaladt a szája
- Ennek örülök. Most viszont mennyünk mert Emily megöl ha nem viszlek haza épségben.
- Miért most a testi épségemet veszélyezteted? – kérdeztem cinkosan
- Még nem, de ha így haladunk azt fogom. Nem olyan nagy az önuralmam mint gondolod. – engedett el, majd az anyós ülés felöli ajtóhoz ment, és kinyitotta nekem.
- Akkor vigyázok nehogy nekem farkassá változz itt mindenki előtt. Rosszat tenne a jó híremnek ha kiderülne hogy egy farkassal vagyok együtt. – mosolyogtam majd beültem a kocsiba. Jake megkerülte az autót, és beült a vezető oldali ülésre. Profin kitolatott, de még mielőtt elhajtott volna egy szigorú pillantást vetett Edwardra aki már a kocsijánál volt, és épp beakart szállni. Jacob felpörgette a motort, és elhajtott. Én még visszanéztem az ezüst Volvo tulajdonosára. Akinek a szeme szomorúsággal volt tele.