Silver Moon 3. fejezet

Sziasztok!

Jaj, Istenem miért nem tudom megállni hogy ne írjam meg a következő fejezetet? Miért? Miért? Miért? :) Na jó ennyit a rimánkodásról. Noss, megírtam a 3. fejezetet, ééééééééééésssssssss van egy még jobb hírem a 4.-et is félig szóval hamarosan az is lesz elméletileg. Tudom hogy megígértem hogy csak akkor rakom fel az új fejit ha lesz 10 hsz.... ám nem bírtam magammal, és megírtam :D Nem is rabolom tovább az időtöket csak jó olvasást kívánok az új fejihez.:)

Puszi

Niky



3. fejezet

Leparkoltam a régi Fordommal a Black ház előtt. Pár percig csak némán ültem a kocsiban. Végül egy sóhaj után kiszálltam az autóból. Eltökélten léptem az ajtó elé, és kopogtattam be. Már azt hittem hogy senki nem jön ki, mikor a bejáratban Jacob jelent meg.
- Jane?! – kérdezte meglepődve
- Egyedül vagy? –kérdeztem köszönés nélkül, mert már így is túl sokat vártam.
- I…Igen. Billy Sue-éknál van. Ha hozzá jöttél akkor átadok neki valami üzenetet…..
- Nem Billyhez jöttem, hanem hozzád! – mondtam határozottan. Jake értetlenül nézett rám- Bemehetek ? – kérdeztem figyelem elterelés képen.
- Persze. Gyere csak. – állt arrébb az ajtóból, hogy beférhessek a nagy válla mellett. Sután beléptem és megálltam a dívány előtt. Majd megfordultam és a tekintetem találkozott Jake-vel. Percekig csak néztük egymást, míg végül meg nem szólaltam.
- Tudom mi vagy Jake! – sóhajtottam, mire Jake fölkapta a fejét és kifürkészhetetlenül nézett rám.
- Tudod? Honnan?- kérdezte vonakodva
- Mondjuk úgy hogy sokat olvastam. – mosolyodtam el, de ez a mosoly nem sokáig tartott – Tudnod kell Jacob hogy engem nem érdekel!
- Nem érdekel? – kérdezte hitetlenkedve már majd nem gúnyosan
- Nem. Engem csak te érdekelsz. Az a …. farkas ami benned van az nem érdekel. – léptem közelebb hozzá és a mellkasára tettem a kezem. Ő ellépett előlem és hátat fordított nekem.
- Lehet hogy téged nem érdekel, de engem igen. Ha csak egy percre is elvesztem a fejem úgy jársz mint Emily. Ezt pedig nem akarom. – suttogta
- Nem fog megtörténni, mert szeretlek és te nem tudnál engem bántani. – közelítettem meg megint, de most megtartottam egy kis távolságot amikor megláttam hogy a keze remegni kezdett. Nem akartam hogy átváltozzon. Nem mintha félnék tőle, de úgy nem tudnék vele beszélni. Pár perc után megnyugodott, és folytatta.
- Én is szeretlek Jane! És igazad van nem tudnálak bántani, de akkor is félek. – most már nem foglalkoztam a távolsággal. Oda léptem a háta mögé, és hátulról átkaroltam izmos mellkasát. Sóhajtott majd szembe fordult velem, de nem húzódott el mint az előbb. Felemelte a hatalmas kezét, és végig simított az arcomon. A bőre forró volt, de kellemes.
- Kérlek ne félj! Együtt megoldhatjuk ezt is.- suttogtam elhaló hangon
- Nem akarlak elveszíteni- suttogta ugyan olyan halkan
- Nem fogsz elveszíteni. Csak ne taszítsd el magadtól! – kérleltem
- Ó Jane… - motyogta majd két keze közé fogta az arcom és megcsókolt. Ajkai puhán és gyengéden falták az enyémet, míg egyre mohóbb nem lett. Percekig csak csókolóztunk, majd nagy nehezen elváltunk egymástól. Jake homlokát az enyémhez támasztotta és behunyta a szemét. Egy sóhaj után megszólalt:
- Szeretlek Jane! Mindennél jobban szeretlek!- suttogta
- Én is szeretlek Jacob! – öleltem szorosabban magamhoz. Fejemet izmos mellkasába fúrtam, és csak élveztem a helyzetet.
- Mit fognak szólni a fiúk? – kérdeztem
- Mit szólnának? Semmit. Már akkor azt mondták hogy jöjjek össze veled, mikor megtudták hogy beszéltem veled a parton. – mosolyodott el
- Erről jut eszembe… - néztem fel rá – Miért mondtad el nekik?
- Nem akartam, de kiolvasták a fejemből. – forgatta meg a szemeit
- Ezt meg hogy érted? Olvasnak a gondolataidban? – kérdeztem kíváncsian
- Csak farkas alakban tudunk egymás gondolataiban olvasni. Tudod ez olyan farkasos dolog. – nevetett fel
- Óóó… - nyögtem végül, mert ennél értelmesebb per pillanat nem jutott eszembe. Jake csak tovább mosolygott, majd ismét megcsókolt. Átkaroltam a nyakát és még közelebb húztam magamhoz, míg ő a derekamat karolta át és húzott magához. Már épp belemelegedtünk volna mikor egy csapat farkas rontott be a nappaliba. Hál’istennek ember alakban. Ahogy megláttak minket egymás karjaiban megtorpantak az ajtóban és minket kezdtek bámulni. Szétváltunk Jakek-kel és az érkezők felé fordultunk.
- Megmondanátok hogy mi a francot kerestek itt? –kérdezte Jake élesen. Paul csak mosolygott a többiekkel együtt tovább
- Sam küldött. Azt üzeni hogy beszélni akar velünk. Persze csak ha nincs más elfoglaltságod? – bökött a fejével felém Paul. Jacob csak morgott egyet. – Erről jut eszembe. Jane te nem vagy halálos beteg? – kérdezte cinkosan Paul
- Meggyógyultam. – vetettem oda gyorsan
- Na ja, persze. Jó kis orvosságot találtál magadnak. – nevetett fel Jared
- Elég gyorsan meggyógyultál, ahhoz képest hogy milyen beteg voltál reggel. Tudtam hogy jól tudsz betegséget játszani, de ennyire? Van még mit tanulnom tőled. – vihogott fel Paul
- De arra legközelebb vigyázz, hogy farkas ne legyen a közelben, mert azonnal lebuksz. – mosolygott rám Seth
- Majd észben tartom. Köszi. – mondtam gúnyosan, majd sóhajtottam- Emily tudja már? – kérdeztem
- Mit? Hogy nem vagy beteg? Azt igen. - közölte Embry
- És a… másik dolgot? – kérdeztem félve
- Már azt is. Sam elmondta neki, de nem félj majd kicsattan a bőréből annyira örül hogy összejöttél Jacobbal. – nevetett fel ismét Paul. Megnyugodva fújtam ki a levegőt.
- Na mi lesz Jake nem jössz? – kérdezte Quil
- De megyek mindjárt. Kint várjatok meg,rendben?!
- Oookéééééé! De siessetek nincs időnk arra hogy most szobára menjetek. – mosolyodott el Paul, majd rám kacsintott. Jake csak megforgatta a szemét, mire Paul fölnevetett, majd kiment a többiek után. Még mindig háttal álltam Jacobnak miközben ő a derekamat karolta át.
- Most… hova fogtok menni? – kérdeztem félve
- Sam gondolom kioktat, aztán majd meglátjuk. – mosolyodott el- De ne félj, nem lesz semmi bajom. Nem fogunk senkivel harcolni. Ezt megígérem.
- Akkor jó. – sóhajtottam- Jobb ha megyek Emily, úgy is beszélni akar velem. Meg különben is holnap suli, és most már nem maradhatok itthon. Úgy se venné be ezek után a betegséget. – már épp indulni készültem mikor két erős kéz tartott vissza és fordított maga felé.
- Csak így elakarsz menni? –kérdezte fölvont szemöldökkel
- Hogy így?
- Búcsú nélkül?- mosolyodott el majd közelebb húzott magához
- Hát… nem is tudom. Mára már épp eleget kaptál. Nem gondolod hogy egy kicsit telhetetlen vagy? – kérdeztem mosolyogva
- Belőled sose elég. – suttogta, majd ajkait az enyémre tapasztotta. Az ajkaim engedelmesen szétnyíltak, hogy befogadhassák Jacob követelőző nyelvét.
- Este találkozunk! –suttogta miután szétváltunk, majd egy gyors csók után kirohant az ajtón. Mikor kiértem a házból, már nem volt ott egyik fiú sem. Egy sóhaj után elindultam a kocsimhoz. Ez egész könnyen ment. Állapítottam meg magamban miközben beindítottam a motort és haza felé vettem az irányt.

Emily egész jól fogadta hogy tetettem a betegséget. Csak arra kért meg hogy legközelebb ne színleljem hogy rosszul vagyok, mert halálra aggódja magát miattam. Miután bocsánatot kértem segítettem neki a vacsora elkészítésében, és közben a gyerekkorunkról társalogtunk. Mikor már vagy 200 tojást belevertük egy tálba és azt Emi elkezdte sütni fölvontam a szemöldököm.
- Emily, minek ennyi tojás? Egy hadseregnek főzöl? – kérdeztem, mire ő felnevetett
- Nem. Csak egy farkas falkának. –mosolygott rám, majd komolyra fordította a szót- Figyelj Jane! Én nagyon örülök nektek Jacobbal, de azért szeretném ha vigyáznál. Bízok Jake-ben, és tudom hogy soha nem tudna téged bántani, de azért vigyázz magadra rendben? – mosolygott rám, amit én viszonoztam
- Rendben Emi! Vigyázni fogok megígérem. – öleltem meg, majd folytattuk a sütést, és tovább beszélgettünk. Már a tojások háromnegyed részét megcsináltuk amikor megérkeztek a fiúk. Először Sam jött meg, és rögtön odarohant Emilyhez, hogy végigcsókolhassa a szájától kezdve az egész sebhelyéig. Elfordultam, és inkább a tojás sütögetésre koncentráltam.
- Nocsak?! Nagyon jó gyógyszered lehet, ha ilyen gyorsan rendbe jöttél tőle. – mosolygott rám Paul, mire én felemeltem egy kanalat és hozzá vágtam. Tudtam hogy úgy se használ semmit, de azért jól esett valamit hozzávágni. Ha meg is sebesült volna , akkor is begyógyult volna a sebe két másodperc alatt.
- Aúú Jane! Nem kéne ilyen harciasnak lenned!- tetette a fájdalmát Paul majd az elferdült kanalat, letette az asztalra. Emily eléjük rakta a rántottát amit rögtön falni is kezdtek.
- Végre! Már farkas éhes voltam. – mosolyodott el Seth. Én befejeztem a sütést és a mosogatóhoz mentem.
- Hagyd csak, majd megcsinálom.
- Ugyan Emily! Ezt még én is megtudom csinálni. –mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott, majd vissza fordult Samhez. Egy sóhaj után elkezdtem a mosogatást. Még csak az első pohárnál tartottam amikor két kar fonódott a derekamra. Mosolyogva fordultam Jacob felé. Mire ő rögtön lecsapott az ajkaimra. Nem foglalkoztam a körülöttünk lévőkkel, csak Jake érdekelt. Mikor elváltunk rám mosolygott hófehér fogsorával.
- Szia!- suttogta
- Szia!- mondtam ugyan olyan halkan
- Úgy látszik Jane nem csak a főzésben és a mosogatásban jeleskedik. Kifejezetten jó a nyelvi érzéke. – nevetett fel Paul, mire Jacob felmordult.
- Nyugi hagyd csak! Hadd köszörülje a nyelvét rajtunk. Csak azért csinálja, mert neki nincs senkije. Ilyen modor mellett mondjuk nem is csodálom. – néztem Paulra Jake válla fölött
- Kis lány! Több nőm volt mint neked osztálytársad összesen. – mosolygott rám Paul, mire én megforgattam a szemeimet- Azért vigyázz Jake ne hogy belerángasson a rosszba. Jane nem olyan ártatlan mint amilyennek hiszed. –nevetett föl Paul, mire Jacob ismét felmordult, és épp rá akarta vetni magát, de Sam megállította.
- Jake elég! Paul te pedig most szépen idejössz és elmosogatsz. – pirított rá mint egy kis gyerekre
- Jaj, ne már! Tudod jól Sam hogy utálok mosogatni. – nyavalygott Paul, mire Sam még dühösebb lett
- Ez parancs! – mordult fel, nagyon mély alfa hangon Sam. Paul sóhajtott majd oda lépett mellénk, és egy kacsintás után folytatta azt amit én elkezdtem. Arrébb mentem és elindultam a lépcső felé.
- Emily én lefekszek jó? Holnap már mennem kell suliba. – fintorodtam el, de azonnal földerült az arcom amikor eszembe jutott Alice és a többi Cullen.
- Persze menny csak! Jó éjt!- mosolygott rém Emi
- Az lesz neki az biztos. Főleg ha egy farkas fog feküdni mellette Ádám kosztümben- nézett rám Paul, Jake már épp megindult volna ismét. Mikor Sam közbe avatkozott és rávágott egy hatalmasat Paul hátára, amit valószínűleg egy ember nem élt volna túl. Erre Paul vissza fordult a mosogatóhoz, és folytatta a munkáját. Még gyorsan adtam Jake-nek egy csókot, majd fölrohantam a szobámba. Gyorsan elintéztem a fürdőszobai teendőimet, majd befeküdtem az ágyba. Mikor már nem hallottam a lentről felszűrődő zsivajt, behunytam a szemem és megpróbáltam aludni. Még hallottam pár ajtó csapkodást, meg Emilyiék hálószobai ajtaját csukodni, majd csönd lett. Megnyugodva hunytam be a szememet. Sokáig nem tudtam elaludni. A másik szobából halkan átszűrődött Sam horkolása. Átfordultam a másik oldalamra, de így se sikerült álomba szenderülnöm. Ismét átfordultam a másik oldalamra, és próbáltam aludni. Mikor behunytam a szemem két forró kar ölelt magához, reflexből felsikítottam volna, ha nem tapasztja rá a kezét a számra.
- Csak én vagyok nyugi! – suttogta Jake
- A francba Jacob. A halálomat akarod azzal hogy halálra rémítesz? – ültem fel és ránéztem. Nem volt rajta póló csak egy kopott farmer nadrág. Nyeltem egyet ahogy megláttam az izmos felsőtestét fedetlenül. Percekig csak őt néztem, és észre se vettem hogy közbe engem fürkész
- Sajnálom hogy megijesztettelek. Nem volt szándékos, de nagyon hiányoztál. – hajolt közelebb hozzám majd megcsókolt. Közben lefektetett az ágyra és rám feküdt, de úgy hogy a súlya ne lapítson össze. Mikor szétváltunk a tekintete perzselt, és úgy éreztem magam tőle mintha meztelen lennék. Kifürkészhetetlen tekintettel nézett a szemembe.
- Nagyon szeretlek Jane! Ugye tudod? suttogta
- Én is szeretlek Jacob. – suttogtam elhaló hangon. Ismét megcsókolt, de most szenvedélyesebben. A kezét becsúsztatta a selyem hálóing alá, és felfedező úton indult a testemen. Mikor elérte a bugyim vonalát, elhúzódtam.
- Jake ne!- suttogtam , mire ő kifújta a levegőt, és legördült rólam. A hátán feküdt, és a plafont nézte.
- Sajnálom Jake, de még… ez nekem nem megy. – simítottam végig az izmos mellkasán
- Semmi baj- nézett rám- Van időnk. Nem igaz? – mosolygott rám, amit én viszonoztam- Most pedig aludj. Holnap iskola. – már épp felakart kelni mikor én visszahúztam
- Maradj itt velem éjszakára! Kérlek!- néztem könyörgőn a szemébe
- Rendben, de akkor aludj, és ne korbácsold fel az idegeimet!- parancsolta játékosan
- Miért azt teszem?- vontam föl a szemöldököm
- Igen azt. – feküdt vissza, majd a mellkasára vont. Mielőtt elaludtam volna belecsókolt a nyakamba, mire én elmosolyodtam és elnyomott az álom.

- Jane! Haló csipkerózsika ébresztő! – dörzsölte a vállamat Jacob
- Jól van anya! Mindjárt kelek. – motyogtam a forró párnámnak, mire az felnevetett.
- Szerintem van egy kis különbség köztem és Kate között, de hát izlések és pofonok.
- Jaj, ne már!- hisztiztem és legördültem Jakcobról
- Gyerünk kellj fel. Nekem most mennem kell szóval…..
- Hova mész? – pattantam fel azonnal, mire ő elmosolyodott
- Ha tudtam volna hogy így reagálsz erre, már rég ezt mondtam volna neked- tápászkodott fel az ágyról, majd odasétált hozzám- Csak Sammel meg a fiúkkal leszek. Semmi extra. Te viszont gyorsan öltözz fel és irány a suli. – puszilt homlokon, majd elindult az ablak felé.
- Várj! –fogtam meg a kezét- Délután találkozunk ugye? – kérdeztem félve
- Persze amint hazajössz. – majd magához húzott és megcsókolt. Mikor elválltunk kiugrott az ablakon.


20 perc után már a kocsimban ültem és izgatottan hajtottam a Forks-i gimi felé. Amikor oda értem megnyugodva tapasztaltam hogy semmi nem változott. A parkoló már majd nem tele volt. A sok régi kocsi közé az én Fordom nagyon is beillett. Csak egy ezüst Volvó tűnt ki a többi közül. Mosolyogva nyugtáztam hogy ma nem süt a nap, és a Cullenek is itt vannak. Gyorsan kerestem egy üres helyet, majd kikászálódtam a kocsiból. Bezártam a kocsit, és elindultam a főépület felé, de egy hideg erős kéz megállított.
- Örülök hogy újra látom Mrs. Young! –hallottam meg egy dallamos hangot a hátam mögül, mire elmosolyodtam, és Edward nyakába borultam.